Népies elevezése a "kõnyest", mely feltehetõen arra utal, hogy szívesen fészkeli be magát barlangokba, sziklarepedésekbe, vagy tágasabb faodvakba. Hazánkban általánosan elterjedt, szinte az ország egész területén elõfordul. Egyaránt élhet sík-, domb- és hegyvidékeken is. Az utóbbi évtizedekben a városi környezetbe tökéletesen beilleszkedett, elsõsorban elhagyatott romos épületeket, padlástereket, raktárhelyiségeket választ búvóhelyül. Alapvetõen magányosan élõ ragadozó, csak nyár végén, a nász idején jár párban. Territóriumot tart, melynek határát bûzmirigyeinek váladékával jelöli meg.

Elsõsorban a dombvidéki és a középhegységi erdõkben él, de nemcsak zárt erdõségekben, hanem nagyobb kiterjedésû erdõfoltokban is elõfordulhat, ennek köszönhetõ, hogy akár alföldi és mezõgazdasági területeken is találkozhatunk vele. A településeket jellemzõen kerüli, élõhelyként olyan területet választ, ahol kismértékû a zavarás és az erdõgazdálkodás. Territóriumát szagjelekkel jelöli. Európában állományának és elterjedési területének csökkenését figyelték meg. Hazánkban - kihasználva az élõhelyi feltételekben számára bekövetkezõ pozitív változásokat - új területeken jelenik meg, azonban állományváltozásának országos trendje nem ismert.

Szinte egész Európában általánosan elterjedt faj. Megtelepedésének egyik feltétele a viszonylag nagy kiterjedésû, kevéssé zavart és nem zárt erdõ. Elsõsorban a ligeterdõket kedveli, ezért találkozunk vele gyakran a folyami ártereken. Fészkét kicsi talajmélyedésbe fûszálakból, finom gyökerekbõl, növényi rostokból építi. Fõleg magevõ madár a lisztes magvakat elõszeretettel fogyasztja, fiókáit elsõsorban rovarokkal és pókokkal táplálja.

Hazánkban nagy számban él, állománya stabil, ezzel szemben európai elõfordulása vészesen csökken. Fészkelõ helyéül domboldalak galagonyásai, folyóárterek szegélyei, mezsgyék, bokorcsoportok, faluszéli kertek szolgálnak. A hím násztánca igen jellegzetes, pózol és halkan énekel választottjának, majd bemutatja párjának a költésre alkalmas helyeket, amelyek közül a nõstény választja ki a legszimpatikusabbat. Csõre vaskos, a végén kampós, ezáltal képes a kisebb zsákmányállatok megragadására. Tápláléka fõként rovarokból áll, de néha apró gerinceseket is megfog. Zsákmánybõség idején nem habzsol fel mindent egyszerre, hanem a bokrok töviseire tûzi a maradékot.

Aranymálinkóként is szokták emlegetni. Élénk színezetük ellenére nem könnyû észrevenni õket. A hímek jellegzetes flótázó énekérõl (a népnyelv szerint "huncut a bíró") szerezhetünk tudomást róluk. Elõfordulásának helyei a ligetes jellegû erdõk, ártéri erdõk, parkok. Csésze alakú fészkét lombos fákra építi rostokból, háncsdarabkákból, fûszálakból. Táplálékát fõként bogarak imágói, hernyók, szipolyok, böglyök, lombszöcskék, pókok jelentik.