3-4 m
A hazánkban nem õshonos (adventív) növény. Észak-Amerika délkeleti részérõl származik, ahol mocsaras síkságokon vagy a folyók árterén él. A 18. század elején dísznövényként hozták be Európába, azóta kivadult és agresszíven terjed az ártereken, legelõkön és erdõszegélyekben. Jelenlétével kiszorítja az õshonos növényfajokat.

25 m.
A tájidegen (adventív) növény õshazája Észak-Amerika, Európába 1780 táján hozták be. Özönnövényekre jellemzõen agresszív terjedésével számos természetvédelmi problémát okoz, az ártereken erõteljes a térhódítása. Rövid életû (80 év), gyorsan növõ fafaj. Fája kemény, de nem jó minõségû. A magyar kõrissel ellentétben kétlaki faj.

250m
A 80-100 éves kort is megélõ, váltivarú, egylaki fa nevét onnan kapta, hogy fiatal hajtásai, rügyei, levelei ragadósak. Patakok mentén és vízzel jól ellátott területeken érzi jól magát. Idõsödve a törzs tövébõl erõs támasztógyökereket, közöttük vékonyabb légzõgyökereket fejleszt. Utóbbin telepszenek meg a levegõ szabad N-jét megkötõ sugárgombák, melyek jellegzetes fürtös gumót képeznek.

4-5 m
A liget- és láperdõkben elõforduló cserje egész nyáron át virágzik, termését a fagyokig érleli. A 60 éves kort is elérõ növény szenébõl jó minõségû füstös lõpor készíthetõ. A gyógyhatásáról is ismert faj kérgét székrekedés, aranyér, ízületi gyulladások, valamint bõrbetegségek kezelésére használják, továbbá gyakori alkotója a fogyasztó, illetve elhízás elleni teakeverékeknek.

5-7 m
A nagyobb cserjévé, vagy kisméretû fává cseperedõ növény akár a 100 éves kort is megélheti. Szirmait májusban bontja. Mivel kevés nektárt választ ki, virágját csak az apró légyfélék látogatják. Az érett bogyók izgatják a vesét, valamint a gyomor- és bélnyálkahártyát, fogyasztásuk hányást és hasmenést okoz.