TÁJGAZDÁLKODÁS ÉS TERMÉSZETVÉDELEM

A szántóföldek természetvédelmi szerepe
A szántóföld fontos élõhelye számos vadonélõ növény- és állatfajnak. Sok, korábban szántóföldi gyomnak tekintett növény mára igazi ritkasággá vált (pl. konkoly, mezei szarkaláb).
A több száz különbözõ rovarfaj - melyek életciklusának legalább egy része a szántóföldeken és szegélyeiken zajlik - a kártevõk elpusztításával (katicák, zengõlegyek, fátyolkák, fürkészdarazsak) közvetlen hasznot is hajt a gazdálkodók számára, másrészt táplálékként szolgál védett (pl. mezei pacsirta, bíbic) és vadászható madárfajok (fácán és fogoly) számára. Szintén a szántókon talál zsákmányt a ragadozó madarak egy része (pl. egerészölyv, vörös vércse) pusztítva a termésben kárt okozó apró rágcsálókat.

Természetvédelmi szempontok a gyümölcsös mûvelésében
Extenzív gyümölcsösök kialakítása
-    a betegségeknek jobban ellenálló hagyományos tájfajták használatával,
-    több gyümölcsfaj vegyesen, tág térállásban történõ telepítésével,
-    a sorközök gyepesítésével, kaszálásával,
-    a kemikália-használat csökkentésével.

A bokrok, facsoportok természetvédelmi szerepe
Tagolják, mozaikosabbá teszik az élõhelyet (pl. egy nagyobb kiterjedésû, homogén gyepet, szántót), költõ-, pihenõ- és táplálkozóhelyet ill. vándorlási útvonalat biztosítanak ("zöld folyosó").
A bokrok, fasorok csökkentik a szelek szárítóhatását, nõ a páratartalom és harmatképzõdés, ezért a szélvédett szántók, gyepek nagyobb terméshozamot adnak.

A gyepek természetvédelmi szerepe
A hagyományos állattartás és gyepgazdálkodás értékes füves élõhelyek kialakulásához vezetett Európa-szerte.
A természetvédelem célja, hogy a természetközeli füves területekhez kötõdõ fajok, ill. a jellegzetes gyeptípusok, társulások, életközösségek fennmaradását biztosítsa az extenzív gyepgazdálkodási rendszerek fenntartásával.
A gyepek összetételét és szerkezetét alapvetõen befolyásolja, hogy azt legeltetéssel vagy kaszálással hasznosítják.